2013. február 18., hétfő

A színházi trollokról

Az egyszerűség kedvéért a trollokat általában gyakori előfordulási helyük után nevezi el a szakirodalom. A Barlangi Troll élőhelye például a barlangok és azok környéke. Ugyanígy, ha Színházi Trollt (rendszertani nevén Trollus Theatrus-t) szeretnénk megfigyelni, a színházakban és azok vonzáskörzetében számíthatunk felbukkanására.

 
A főbb fajtársaktól eltérően a Színházi Troll megjelenése néha egészen egybeolvad az átlag városlakó megjelenésével, így felismerésük és tanulmányozásuk több háttértudást igényel, mint a jobban elterjedt fajtáké. Nehezíti dolgunkat továbbá, hogy kevés a nemes vérvonalú egyed, amelynél valamennyi fajtajegy fellelhető. Általában gyengébb-erősebb keveredésekkel találkozhatunk a mindennapokban, sőt, előfordul az élettartamon belüli fokozatváltás, ami – legjobb tudomásom szerint – egyedülálló az élővilágban.

Bár a fajtaleírásban az szerepel, hogy a Színházi Troll külső jegyei alapján megtévesztésig hasonlít az átlagos városlakóhoz, némely esetben már megpillantásakor felismerhetjük. Míg az átlagos városlakó ugyanis ügyel arra, hogy a színházi látogatáshoz alkalmi (vagy legalább eggyel alkalmibb) öltözéket viseljen, a tárgyfajban gyakran megfigyelhető az ápolatlan, elhanyagolt külső még színházi környezetben is. Azonban ez az egy jellemző kevés a pontos azonosításhoz. Továbbá ennek a különleges – bár egyre szaporodó – fajtának valódi vizsgálatához ismernünk kell a rájuk jellemző egyéb fő attribútumokat, illetve módszertani megoldásként alkalmazhatjuk a fajtával történő időszakos keveredést is (persze szigorúan megfigyelési célzattal).

Az alábbiakban ismertetem a tennivalókat* (és ahol szükséges, mögöttes magyarázatukat) arra az esetre, ha átmenetileg be kívánunk olvadni az élővilág eme különlegeseinek csoportjába. A számok pusztán felsorolást jelentenek, nem sorrendiséget.
  1. SOHA ne köszönjünk, amikor átadjuk a jegyünket a színház alkalmazottjának (a jegy vételárának kiegyenlítése köszönésnek minősül, a további szócséplés felesleges).
  2. Ugyanez igaz természetesen a ruhatárban dolgozókra is azzal, hogy nekik ráadásul külön díjat is kell fizetnünk (borravalót adni szükségtelen, hiszen a színház megfizeti őket). [Akik érzékenyek az árnyalatokra, teljesebb hatást érhetnek el, ha viselkedésükbe lekezelést is kevernek.]
  3. A női egyedeken legyen minél kevesebb ruha, ami alól gazdagon kivillan az alsóneműk pántja/széle/közepe/mintája. (Ennek további hozadéka lehet, hogy a kedvelt férfi szereplő belénk szeret, esetleg a színpadról egyenesen ugrik karjainkba, ha elég közel ülünk.).
  4. Amennyiben a használni kívánt mellékhelyiség előtt sor alakul ki, álljunk szorosan az előttünk lévő hátába, lehetőleg kézitáskánkkal, esernyőnkkel bökdössük is valamely testrészét. (Ez segít a várakozási időnket lerövidíteni, komfortérzetünket növelni). Ha senki nem állt be az ajtóba a közlekedést akadályozni, tegyük meg mi! Ettől szintén gyorsabban sorra kerülhetünk.
  5. A mosdó használata után mellőzzük a kézmosást. (A vízben rengeteg baktérium található, felesleges veszélynek tennénk ki magunkat.)
  6. Minél beljebb szól a jegyünk a sorban, annál később érkezzünk. Ha így teszünk, és el kívánjuk foglalni helyünket, ügyeljünk arra, hogy ezt a már bent ülőknek (és miattunk felállóknak) mindenképpen háttal tegyük. (Így nem kell az arcukba néznünk, megcsodálhatják hátsó felünket, valamint alkalmunk nyílik az eggyel előbbi sorban ülők fejére kisebb ütéseket, a hölgyek frizurájába bolygatásokat elhelyezni.) Soha ne kérjünk elnézést, és ne köszönjük meg, ha helyet engednek nekünk.
  7. Általánosságban igaz, hogy az „elnézést!”, „kérem”, „köszönöm” fordulatok alkalmazásával óvatosan bánjunk: ezek rögtön leleplezhetik azt, aki a nemesvérűség látszatát igyekszik kelteni.
  8. Alapvető követelmény, hogy a mellettünk ülő (lehetőleg nagyothalló) ismerősünkkel megbeszéljük a szereplők nevét (illetve, hogy aki játszik, biztosan az-e, aki ki volt írva). Fűszere az élménynek, ha erről vitatkozunk is kicsit.
  9. Ha lehetőségünk van rá, igyekezzünk minél magasabb és szélesebb frizurát készíteni magunknak, különösen, ha egyébként is magasak vagyunk. (Így megóvjuk a mögöttünk ülőket az esetleges kellemetlen színpadi látvány okozta sokkhatástól.)
  10. Ha az átlagnál magasabbak vagyunk, annál jobban igyekezzük kihúzni magunkat, minél beljebb ülünk.
  11. A színházi élményt megelőző étkezésünk lehetőleg tartalmazzon valamely markáns illóolajban gazdag összetevőt (erre a célra tökéletes az erős, zamatos fokhagyma vagy vöröshagyma, de más hasonló növény is megteszi).
  12. Figyeljünk rá, hogy mindig vigyünk magunkkal a nézőtérre (lehetőleg szénsavas) innivalót, illetve szendvicset vagy chipset. Amennyiben ezek nem elérhetők, a sarki közértben mindig lehet kiváló, zörgős csomagolású ropit kapni, amivel még hangosan ropoghatunk is. (Ezek nem csak akkor jönnek jól, ha megszomjazunk vagy megéhezünk. Csomagolásukkal jelezni tudjuk, ha unjuk az előadást, vagy ha nagyon izgulunk. Igaz, csak egyféleképpen, de ez is jobb, mint a sehogy.)
  13. Ha erősen köhögünk, semmi esetre se mondjuk le az előadást. (Ha már ki van fizetve. A színész egyébként többek között azért kapja a pénzét, hogy a zavaró körülmények ellenére szerepben maradjon, a nézőtéren meg úgyis mindig köhög valaki, miért ne mi legyünk azok?!) Egyébként pedig a vírusok és baktériumok is élőlények, ráadásul a sajátjaink. Gondoskodjunk róluk!
  14. Gyenge köhögés, szájszárazság, vagy unalom esetére legyen nálunk cukorka. Természetesen annál jobb, minél jobban csörög/zörög a csomagolása. Lehetőség szerint együnk ilyet gyakran!
  15. Alap, hogy a telefonjukat csak a gyávák és a gyengék kapcsolják ki az előadás idejére. Persze azért némítsuk le a készülékünket, de nyugodtan írhatunk pl. SMS-t, vagy ellenőrizhetjük e-mail-jeinket az előadás unalmasabb részeiben. Ez a körülöttünk ülőket egyáltalán nem zavarja, sőt, egy ügyesen kezelt bölcstelefon fényében akár tíz sorral mögöttünk is gyönyörködhetnek.
  16. Ha a – többnyire két, de inkább három nyelven elhangzó – figyelmeztetés ellenére nem kapcsoltuk ki (sőt, még le sem némítottuk) telefonunkat, és az csörögni kezd, tegyünk úgy, mintha nem a miénk lenne, és/vagy mi nem hallanánk. Így elkerüljük a népharagot, a hívó fél pedig előbb-utóbb úgyis megunja és abbahagyja.
  17. Ha ügyesen mocorgunk, lábunk valamelyik részével – kevés gyakorlás után – képesek leszünk nyomogatni, ütögetni, rugdosni az előttünk ülő székét. (Ez senkinek nem zavaró vagy kényelmetlen, sokkal inkább hasonlít üdítő masszázsra. Az odafigyelés egyik formája.)
  18. Ha már láttuk a darabot, vagy ismerjük a történetet, hangosan jelezzünk előre minden várható fordulatot (hogy akiknek új az élmény, időben értesülhessenek mindenről, és ne kapjanak sokkot).
  19. Ha van elérhető közelségben 4-5 éves gyermek, vigyük őt nehéz, felnőtt előadásokra, amiket magyarázzunk aztán neki végig. Ha hangosan sír mert megijedt, maradjunk a helyünkön. Lehet, hogy megunja, vagy elalszik.
  20. Ha cipőnk talpa vagy más része képes a nyikorgásra, nyikkantgassuk viccesen a drámai részeknél. (Ezzel jelentősen enyhíthetünk a körülöttünk sűrűsödő feszültségen.)
  21. Zenés darab esetén:
    • Ha a darabban van nyitány, bátran beszéljük végig. Ha nem halljuk egymást a zenétől, beszéljünk hangosabban! (A nyitány egyébként arra való, hogy kitöltse a rendelkezésre álló időkeretet, gyakorlati értelme vagy használati értéke nincs, ebből a szempontból a nyitány üstdobosnak tekintendő.)
    • Sokat segít, ha az ismert dallamokat dúdolással, vagy hangos énekléssel kísérjük (így további élményekkel gazdagíthatjuk a körülöttünk ülőket).
    • A fent már említett székrugdosás vagy ütögetés zenés darab esetén történhet ritmusra, így magunk is művésszé válunk.
    • Ha egy bizonyos szereplő miatt váltottunk jegyet, áradozzunk hangosan a csodás technikájáról. Haladók hozzátehetik, mit tennének az alannyal kettesben.
  22. Fontos, hogy a tapsrend legelején elhagyjuk a nézőteret. (A zajt nem szereti senki, a színésznek pedig mindegy, ezért kapja a fizetését, továbbá ő sem tapsol a közértben, ha tejet vesz, hanem pénzzel fizet. Másfelől így elkerülhetjük a ruhatárban a tömeget.)
  23. A ruhatárban (kifelé) igyekezzünk minél több embert meglökni, vagy letaposni.
  24. Rutinunkat mutatja, ha hangosan méltatlankodunk, vagy szidjuk a ruhatárban dolgozókat. Csak a gyáva ember vár türelmesen a sorára, a domináns egyedek nem félnek kimutatni erejüket.
  25. A ruhatárban is alap, hogy soha senkinek nem köszönünk (meg semmit).
  26. A kisebb termetűeket, gyengéket, idősebbeket vagy gyermekeket taszigálni alapvető fajtajegye a Színházi Trollnak.
  27. Külön plusz pont, ha bármilyen módon hátránnyal élő nézőtársunkon nevetünk, kitartóan bámuljuk, vagy hangos megjegyzést teszünk rá. (Bár ez az ismérv nem kizárólag a Színházi Troll sajátja, így önmagában nem vizsgálható).

______________________
*: Kizárólag a való életből merített példák


Eredeti bejegyzés:  http://index.hu/bloghu/lilithcadmon/2013/02/17/a_szinhazi_troll_fajtajegyei_lelohelye_megfigyelese

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése