2013. május 13., hétfő

Miért nem jók a zoknicsipesz hamisítványok?



A több embert érintő, egyedi megoldások képesek arra, hogy szabadalmi oltalommal bíró, sikeres termékekké váljanak. Ezeket a termékeket igen erős belső motivációjú, elkötelezett emberek hozzák létre, akiknek a legfőbb, elsődleges szempontja az adott probléma minél magasabb színvonalú, minél tökéletesebb megoldása. A megoldás piaci megjelenése előtt számtalan teszt, finomítás szolgálja a legjobb formák, a legkiválóbb alapanyagok, a célnak leginkább megfelelő technológiák kidolgozását. 
Ezek a tesztek sokba kerülnek ugyan, de a fejlesztés fázisában elmondhatatlanul sok hasznos gyártási és felhasználói tapasztalat, tudás kerül a feltaláló és csapata birtokába. Olyan tudás, amivel a hamisító nem rendelkezik. A hamisítónak nem is célja ezen ismeretek birtoklása, hisz üzleti sikere a megtévesztésen alapul: a legkézenfekvőbb színek, formák egy az egyben történő lemásolása, hogy a felhasználó azt higgye, eredeti terméket tart a kezében. (Éppen úgy, mint egy hamisított Nike, Adidas, vagy Reebook esetében.)

A mi esetünkben például a megvizsgált hamisítványok alapanyaga egy speciális POM keverék helyett olcsó ABS volt, színvédőt nem tartalmazott, lúgos áztatásnál az anyag „kivérzett”, a nap hatására a csipesz rideggé, törékennyé vált, szárító gépben pedig egyszerűen „kilágyult”, eldeformálódott.

Ha olyan gazdag vagy, hogy bóvlit vásárolsz, én segítek neked, mondja a hamisító. Ezen hamisítványok használati értéke az olcsó, silány termékekre jellemző: vedd meg, aztán néhány használat után eldobhatod.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése