Ez nevetséges.
Tényleg az. Megveszed, felveszed, leveszed, beteszed,
kiveszed - és a fele nincs meg. Ez tény, az emberi lét egyik legkínzóbb,
mindezidáig megválaszolatlan talánya: hova lesznek a fél pár zoknik?
Feltételezhetünk egy párhuzamos univerzumot, ahol egy lábú teremtmények
élnek, s éjszakánként elszippantják azt, ami a miénk, örökös kétségek
között hagyva minket. Persze lehetséges az is, hogy a mosógépek falják
fel és emésztik meg melléktermék nélkül ezeket a textildarabokat, de
valaminek lennie kell a háttérben, mert az nem lehet, hogy mindenki
megbolondult, s az sem lehet, hogy az anyag semmivé lesz. Magyarázat
természetesen van és megoldás is, csak mindenkinek más.
Hirdetés
Egyik
kedves barátom a zokni kérdést úgy oldja meg, hogy minden szezon elején
vesz tíz párat - természetesen ugyanolyanokat, így ha éppen
valamelyiknek elkallódna a párja, fel sem tűnik, hisz mind egyformák,
mint sok tojás. Gondolhatnánk, hogy idővel kezelhetetlen mennyiségű
zokni halmozódik fel ily módon a lakásban, de ez nem igaz, hisz tudjuk
jól, a fele társaság kapásból felszívódik, egy rész pedig pár hónap után
mehet is a kukába, hisz olyan strapabíró anyagból készülnek kis
barátaink, hogy menten kilyukadnak. A körforgásban lévő zoknimennyiség
tehát inkább elégségesnek mintsem bőségesnek mondható. A rendszer
működőképes, csak nem adja meg azt az örömet, ami egy-egy újraegyesítést
kísér.
A saját magamnak kifejlesztett rendszer kevéssé praktikus, ám annál tanulságosabb, s mint felfedeztem, már ebből is üzletet csinált valaki. Saját fehérneműbirodalmamban kezdetben egy textilzsákot vetettem be a
kallódó árvák befogására, ám ma már egy külön kis rekeszt kaptak a fél
pár zoknik. Azt hihetnénk, hogy ha valamelyik lábravaló egyedül bukkan
fel a szárítón, s az elkövetkezendő pár mosás végeztével még mindig
semmi, akkor veszett fejsze nyele, a zokninak annyi. Pedig a lehető
legtávolabb áll ez az igazságtól, ugyanis a zoknik bármikor s bárhol
felbukkanhatnak, akár hónapok, sőt, évek múltán is. Mikor eleget
mókáztak már velünk, hirtelen előbújnak rejtekhelyeikről: egy bútor
mögül, egy táska aljáról, a szekrény tetejéről, az ágyneműs szekrényből,
egy pulóver zsebéből - bárhonnan, ahová véletlenül kerültek egykor.
Mivel
egészen apró lények ezek, igen könnyen elkeverjük őket, és legtöbbször
mi magunk vagyunk azok, akik ezekre a bizarr helyváltoztatásokra
kényszerítjük a zoknikat. Fölmarkoljuk valamivel tudtunkon kívül, egy
utazás után nem vesszük észre, hogy a hátizsák sarkába préselődött egy
fél pár, netán a tél csizmát csomagoljuk el úgy, hogy belepottyant egy
zokni. Magyarázat tehát mindenre van, így már csak annyi a teendők, hogy
befogjuk őket, és néha az összegyűlt kupacot kiborítva rácsodálkozzunk:
Jé, hát ennek is előkerült a párja!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése